(1938–2018)
A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1961-ben. Diplomája megszerzése után a Nemzeti Galéria építkezésénél volt építésvezető, majd egy évig a Pécsi Nemzeti Színház szcenikai vezetője. 1964-ben került az Operaházhoz, ahol 2002-ig volt főmérnök és műszaki igazgató, nyugdíjasként pedig még 2006-ig címzetes műszaki igazgató. Pályafutása során hivatalos és magánúton több mint száz színház működését ismerhette meg. Dolgozott többek között Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Skóciában, Ausztriában, Kanadában, Mexikóban, az USA-ban, Japánban és Kínában. Díszlettervei láthatók voltak a Pécsi Nemzeti Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Magyar Állami Operaházban és a Thália Színházban. Tervezési tanácsadó volt a Vígszínház, a Madách Színház, az Operettszínház, a szekszárdi Magyarországi Német Színház és a Gyulai Várszínház különböző felújítási munkáinál. 1972–1985 között az Operaház akkori rekonstrukciójának egyik felelőse, tervezője és szervezője volt. Szintén a 70-es évek végén részt vett a Hajós utcai Üzemház tervezési és az Erkel Színház átalakítási koncepcióinak kidolgozásában (utóbbinál az építkezést végül leállították). 1982–1996 között Magyarország delegáltja volt az OISTAT (színházi műszakiak, szcenikusok, építészek nemzetközi szervezete) végrehajtó bizottságában. 1985-től tanítással is foglalkozott: színpadtechnikát, színpadi világítást, díszletkészítést oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Képzőművészeti Egyetemen, a Táncművészeti Egyetemen és a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium továbbképző évfolyamán. A 2012/2013-as évadban még egyszer vállalt tanácsadói feladatokat egy külső cégnél, majd az Operaháznál, és színpadtechnikai szakértő volt az Erkel Színház újraindítási munkálatainál.
Számos színházi szaklapban jelent meg cikke, és könyveket is publikált. 1984-ben adták ki a Tolnay Pállal közösen írt Az ismeretlen Operaház című könyvet, mely a rekonstrukció előtti épület műszaki leírását közli. 2010-ben megjelent Egyharmad Opera című könyve, 2014-ben pedig magánkiadásban A Dalszínháztól az Operaházig album, amely az intézmény történetét, értékeit mutatja be.
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 2018)
Tolnay Pál-életműdíj (2015)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998)
Munka Érdemrend arany fokozat (1984)
A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1961-ben. Diplomája megszerzése után a Nemzeti Galéria építkezésénél volt építésvezető, majd egy évig a Pécsi Nemzeti Színház szcenikai vezetője. 1964-ben került az Operaházhoz, ahol 2002-ig volt főmérnök és műszaki igazgató, nyugdíjasként pedig még 2006-ig címzetes műszaki igazgató. Pályafutása során hivatalos és magánúton több mint száz színház működését ismerhette meg. Dolgozott többek között Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Skóciában, Ausztriában, Kanadában, Mexikóban, az USA-ban, Japánban és Kínában. Díszlettervei láthatók voltak a Pécsi Nemzeti Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Magyar Állami Operaházban és a Thália Színházban. Tervezési tanácsadó volt a Vígszínház, a Madách Színház, az Operettszínház, a szekszárdi Magyarországi Német Színház és a Gyulai Várszínház különböző felújítási munkáinál. 1972–1985 között az Operaház akkori rekonstrukciójának egyik felelőse, tervezője és szervezője volt. Szintén a 70-es évek végén részt vett a Hajós utcai Üzemház tervezési és az Erkel Színház átalakítási koncepcióinak kidolgozásában (utóbbinál az építkezést végül leállították). 1982–1996 között Magyarország delegáltja volt az OISTAT (színházi műszakiak, szcenikusok, építészek nemzetközi szervezete) végrehajtó bizottságában. 1985-től tanítással is foglalkozott: színpadtechnikát, színpadi világítást, díszletkészítést oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Képzőművészeti Egyetemen, a Táncművészeti Egyetemen és a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium továbbképző évfolyamán. A 2012/2013-as évadban még egyszer vállalt tanácsadói feladatokat egy külső cégnél, majd az Operaháznál, és színpadtechnikai szakértő volt az Erkel Színház újraindítási munkálatainál.
Számos színházi szaklapban jelent meg cikke, és könyveket is publikált. 1984-ben adták ki a Tolnay Pállal közösen írt Az ismeretlen Operaház című könyvet, mely a rekonstrukció előtti épület műszaki leírását közli. 2010-ben megjelent Egyharmad Opera című könyve, 2014-ben pedig magánkiadásban A Dalszínháztól az Operaházig album, amely az intézmény történetét, értékeit mutatja be.
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 2018)
Tolnay Pál-életműdíj (2015)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998)
Munka Érdemrend arany fokozat (1984)
