(1866–1925)
Négyéves korában költözik a család Párizsba, majd húga és édesanyja halála után a honfleuri nagyszülői házba kerül, amely város élete első éveiben volt otthona. Itt kapja az első zenei leckéket 1874-ben az orgonista-kórusvezető Gustave Vinot-tól. Apja második felesége zeneszerző volt, aki észrevette Satie zenei tehetségét, és 1879-ben beíratta a Párizsi Konzervatóriumba. Tanulmányaival Satie azonban két és fél év múlva felhagyott.
1884-ben kezdett komponálni, négy évvel később írta a híres Gymnopédies zongoradarabokat, 1892-ben pedig a Trois sonneries de la Rose+Croix zenekari művet a „Rózsakeresztesek” egyik titkos szövetségének, melynek Debussy mellett néhány évig Satie is tagja volt.
Egy önkéntes katonai szolgálat után 1887-ben kiköltözött a Montmartre művésznegyedbe, ahol a Le Chat Noir kabaréban kapott állást zongoristaként.
1898-ban átköltözött a Párizs melletti Arcueil településre. Negyvenévesen újra nekiállt zenei tanulmányokat folytatni, ezúttal a Schola Cantorumban tanult zeneszerzést és ellenpontot Vincent d’Indynél és Albert Rousselnél.
Nagyon érdekelte a képzőművészet, az avantgárd több képviselőjéhez szoros barátság fűzte (Pablo Picasso, Georges Braque, Jean Cocteu stb.).
1911-től tett szert nagyobb hírnévre, amikor Debussy és Ravel előadták darabjait. Párizs figyelmét 1917-ben a Parade c. balett bemutatásával hívta fel magára.
Satie-t a minimalista zene előhírnökének tartják, zenéjét több mint száz filmben is felhasználták.
Négyéves korában költözik a család Párizsba, majd húga és édesanyja halála után a honfleuri nagyszülői házba kerül, amely város élete első éveiben volt otthona. Itt kapja az első zenei leckéket 1874-ben az orgonista-kórusvezető Gustave Vinot-tól. Apja második felesége zeneszerző volt, aki észrevette Satie zenei tehetségét, és 1879-ben beíratta a Párizsi Konzervatóriumba. Tanulmányaival Satie azonban két és fél év múlva felhagyott.
1884-ben kezdett komponálni, négy évvel később írta a híres Gymnopédies zongoradarabokat, 1892-ben pedig a Trois sonneries de la Rose+Croix zenekari művet a „Rózsakeresztesek” egyik titkos szövetségének, melynek Debussy mellett néhány évig Satie is tagja volt.
Egy önkéntes katonai szolgálat után 1887-ben kiköltözött a Montmartre művésznegyedbe, ahol a Le Chat Noir kabaréban kapott állást zongoristaként.
1898-ban átköltözött a Párizs melletti Arcueil településre. Negyvenévesen újra nekiállt zenei tanulmányokat folytatni, ezúttal a Schola Cantorumban tanult zeneszerzést és ellenpontot Vincent d’Indynél és Albert Rousselnél.
Nagyon érdekelte a képzőművészet, az avantgárd több képviselőjéhez szoros barátság fűzte (Pablo Picasso, Georges Braque, Jean Cocteu stb.).
1911-től tett szert nagyobb hírnévre, amikor Debussy és Ravel előadták darabjait. Párizs figyelmét 1917-ben a Parade c. balett bemutatásával hívta fel magára.
Satie-t a minimalista zene előhírnökének tartják, zenéjét több mint száz filmben is felhasználták.
