Sajátosan egyéni jellegű, ragyogó karaktertáncművész, aki több évtizeden keresztül volt az operaházi balett vezető koreográfusa és magántáncosa, s hosszú ideig az operaház balettigazgatója. Nevéhez fűződik az operaházi balettegyüttes jelentős átszervezése: a férfiaknak öltöztetett nőket száműzte a színpadról, és erőteljes férfikart szervezett. Az 1936-ban készített Csárdajelenet című balettjével a népies, nemzeti táncjáték modern formáját alkotta meg, s ezzel megteremtette a magyar nemzeti balettet. Működésének új irányt adott Bartók Bélával való személyes kapcsolata: A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin koreografálása közben művészete elmélyült, kiszélesedett. Sok balettjének a szövegét is maga írta, s mint főszereplő vagy jellegzetes mellékszereplő, utánozhatatlan tánca feledhetetlen. Ösztönös realizmusa, kiváló jellemábrázoló és karikírozó tehetsége, ötletgazdagsága és eredeti humora, őszinte érdeklődése a magyar táncok és témák iránt, igen jó rendező képessége eredeti módon összegződött alkotóművészi, előadóművészi és dramaturg munkájában.
Koreográfiái: Hubay Jenő: Csárdajelenet (1936), Liszt: Pesti karnevál (1937), Kenessey Jenő: Csizmás Jankó (1937), Kenessey Jenő: Talán holnap (1937), Borogyin: Polovec táncok (1938), Milhaud: Francia saláta (1938), Rajter Lajos: Pozsonyi majális (1938), Jacobi Viktor: Táncegyveleg a Sybillből (1939), Csajkovszkij: Rómeó és Júlia (1939), Bartók: A fából faragott királyfi (1939, 1958), Takács Jenő: Nílusi legenda (1940), Casella: A korsó (1941), Mozart: A póruljárt kérő (1941), Liszt: Szerelmi álmok (1942), Bartók: A csodálatos mandarin (1945 és 1956), de Falla: A háromszögletű kalap (1947, 1959), Bartók: Bálványosvár (1948), J. Strauss – Kenssey Jenő: Térzene (1948), Kenessey Jenő: Majális (1948), Farkas Ferenc: Furfangos diákok (1949), Kenessy Jenő: Keszkenő (1951), Delibes: Coppélia (1953), Rimszkij-Korszakov: Seherezádé (1959), Szabó Ferenc: Lúdas Matyi (1960).
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 1991)
Kossuth-díj (1956)
Kiváló Művész (1951)
Koreográfiái: Hubay Jenő: Csárdajelenet (1936), Liszt: Pesti karnevál (1937), Kenessey Jenő: Csizmás Jankó (1937), Kenessey Jenő: Talán holnap (1937), Borogyin: Polovec táncok (1938), Milhaud: Francia saláta (1938), Rajter Lajos: Pozsonyi majális (1938), Jacobi Viktor: Táncegyveleg a Sybillből (1939), Csajkovszkij: Rómeó és Júlia (1939), Bartók: A fából faragott királyfi (1939, 1958), Takács Jenő: Nílusi legenda (1940), Casella: A korsó (1941), Mozart: A póruljárt kérő (1941), Liszt: Szerelmi álmok (1942), Bartók: A csodálatos mandarin (1945 és 1956), de Falla: A háromszögletű kalap (1947, 1959), Bartók: Bálványosvár (1948), J. Strauss – Kenssey Jenő: Térzene (1948), Kenessey Jenő: Majális (1948), Farkas Ferenc: Furfangos diákok (1949), Kenessy Jenő: Keszkenő (1951), Delibes: Coppélia (1953), Rimszkij-Korszakov: Seherezádé (1959), Szabó Ferenc: Lúdas Matyi (1960).
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 1991)
Kossuth-díj (1956)
Kiváló Művész (1951)
