Tovább a tartalomhoz

Tánctanulmányait az Állami Balett Intézetben kezdte, majd a moszkvai balettakadémián folytatta, ahol 1976-ban kitűnő eredménnyel diplomázott. Ugyanabban az évben a Magyar Állami Operaházba szerződött. 1978-ban magántáncosi kinevezést kapott. 1981-tól 1991-ig a Bécsi Állami Operaház első szólistája, 1981 és 1989 között a müncheni Bajor Állami Operaház állandó vendégszólistája volt. Előadóművészi pályafutásán eltáncolta a klasszikusbalett-irodalom valamennyi jelentős férfi főszerepét, fellépett neves koreográfusok egyfelvonásosaiban, kiemelkedő alakításokat nyújtott modern balettokban. Vendégművészként fellépett a világ szinte valamennyi jelentős balettszínpadán, vendégszerepléseinek legrangosabb helyszínei: a New York-i Metropolitan, az American Ballet Theatre, a moszkvai Bolsoj Színház, a milánói Scala.
Díjai, kitüntetései

'Legjobb fiatal táncművész'-díj (Moszkvai Nemzetközi Balettverseny, 1977), 

aranyérem és 'Legjobb férfitáncos'-díj (Tokiói Nemzetközi Balettverseny, 1978)

az Év Táncművésze Magyarországon (1981)

az Év Művésze Münchenben (1983)

Kossuth-díj (2012)
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze (2021)
1992–1996 között nemzetközi balettmenedzserként dolgozott. A Balett Csillagai nemzetközi rendezvénysorozat keretében sztárgálákat szervezett Bécsben, Lausanne-ban, Frankfurtban és Kölnben. A Duna Balett nemzetközi együttműködés egyik alapítója és művészeti tanácsadója. A budapesti Világsztárok Balettgála művészeti igazgatója. 1996–2005 között a Magyar Állami Operaház balettigazgatója. Koreográfusként és színpadra állítóként részt vett a Don Quijote, A hattyúk tava és a Hófehérke és a 7 törpe magyarországi változatának megalkotásában. 

ifj. Harangozó Gyula