(1927–2009)
1927. július 18-án született Hódmezővásárhelyen. Alap- és középfokú iskoláit is itt végezte, 1945-ben érettségizett a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Ezután egy évig a helyi katolikus templom kántoraként tevékenykedik, majd 1946-ban felvételt nyert a Zeneakadémia ének szakára.
Pályáját az akkor alakult Honvéd Művészegyüttesben kezdte 1949-ben, első komoly szólófeladata a következő év május 1-jén volt a Hősök terén, ahol az egybegyűlt tömeg előtt Bánk bán áriáját énekelte Erkel operájából. 1953-ban megnyerte a bukaresti Világifjúsági Találkozó nagydíját operai kategóriában.
Az első évek sikeresen megoldott koncertfeladatai után 1954. május 8-án debütált a Magyar Állami Operaházban Hunyadi László szerepében. Az impozáns bemutatkozást azonnali szerződtetés követte.
Pályája kezdetén főleg lírai tenorfeladatokat bíznak rá (a Traviata Alfrédja, Lenszkij az Anyeginben, a Faust címszerepe, s ekkor kapja egyetlen Mozart-szerepét, a Szöktetés Belmontéját), majd fokozatosan fordul a drámaibb szólamok irányába (Rodolfo a Bohéméletben, a Fra Diavolo és a Hoffmann meséi címszerepei).
1961-ben az egész pályáját meghatározó sikert arat Lamberto Gardelli vezényletével a Manon Lescaut budapesti felújításakor, René des Grieux szerepében. Az ezt követő, Gardelli által vezetett további premierek állandó szereplője, előbb a Tell Vilmos Arnoldjaként, majd a Carmen Don Joséjaként. A végzet hatalma 1964-es premierjét a szakkritika a második világháború utáni legnagyobb sikernek könyvelte el, Ilosfalvy Don Alvaro szerepében arat tomboló sikert. A Gardellivel megkezdett sorozatot A Nyugat lányával zárják 1966-ban.
Már ezt megelőzően felfigyelt rá a nemzetközi szakma, Ilosfalvy rendszeresen énekelt oratóriumokat Bécsben, 1964-ben San Franciscóban Joan Sutherland partnereként a Traviatában mutatkozott be, 1966-ban a Holland Fesztiválon az Iphigénia Auliszban operában lépett fel, a Bregenzi Fesztiválon Offenbach Szép Helénájában Parist énekelte.
1966-ban Kertész István, a kölni Opera főzeneigazgatója meghívta a komplett pesti Manon-előadást. Bemutatkozásával Ilosfalvy akkora sikert aratott, hogy ezzel a szereppel szinte minden jelentős színházban bemutatkozott. A Deutsche Grammophon nem sokkal ez után kiadta első portrélemezét, Giuseppe Patanè vezényletével. A vezető német operaházak (München, Hamburg, Berlin, Stuttgart) mellett sikerrel lépett fel Amszterdam, Brüsszel, Firenze, Genova, Róma, Koppenhága, Lisszabon, Madrid, Lyon, San Francisco, Zürich operaházaiban, rendszeresen közreműködött a Bécsi Állami Operaház és a londoni Royal Opera House előadásain.
Repertoárját is bővítette, a korábbi szerepek mellett folyamatosan birtokba vette az olasz drámai repertoár szólamait (a legfontosabbak a Mantovai herceg, Manrico, Don Carlos, Radames, A szicíliai vecsernye Arrigója, Henri A köpenyben, Gabriele Adorno a Simon Boccanegrában). Idővel a német repertoár fontos szerepeit is sikerrel hódította meg, így Beethoven Fideliójának Florestánját, Wagner hőseit, a Lohengrin címszerepét és Stolzingi Waltert, majd 1981-ben Jean-Pierre Ponnelle rendezésében Richard Strauss operájában, Az árnyéknélküli asszonyban a Császár szólamát. Az operai világ szinte minden jelentős énekesével fellépett, a legnevesebb karmesterek vezényelték.
Nemzetközi karrierje mellett folyamatosan jelen volt a hazai zenei életben, mind koncerteken, mind az Operaházban gyakran megfordult vendégként, nyaranta sokszor vendégeskedett a hazai szabadtéri színpadokon (Szeged, Margitsziget).
1982-ben visszaszerződött az Operaházhoz. Régi szerepei közül még mindig repertoáron tartotta a Carmen, A végzet hatalma és a Manon Lescaut tenorhőseit, énekelte a külföldön megkapott szerepeit, elsősorban Manricót, Radamest, Stolzingi Waltert. Új szerepben mutatkozott be, előbb Verdi Otellójának, majd Erkel Ferenc Bánk bánjának címszerepében.
70. születésnapját A nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásával ünnepelték meg az Operaházban. Legutolsó operaelőadását 2000. október 6-án a Bánk bán címszerepében adta.
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003)
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (1992)
Érdemes művész (1986)
Kossuth-díj (1966)
Székely Mihály-emlékplakett (1964)
Liszt Ferenc-díj (1962)
1927. július 18-án született Hódmezővásárhelyen. Alap- és középfokú iskoláit is itt végezte, 1945-ben érettségizett a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. Ezután egy évig a helyi katolikus templom kántoraként tevékenykedik, majd 1946-ban felvételt nyert a Zeneakadémia ének szakára.
Pályáját az akkor alakult Honvéd Művészegyüttesben kezdte 1949-ben, első komoly szólófeladata a következő év május 1-jén volt a Hősök terén, ahol az egybegyűlt tömeg előtt Bánk bán áriáját énekelte Erkel operájából. 1953-ban megnyerte a bukaresti Világifjúsági Találkozó nagydíját operai kategóriában.
Az első évek sikeresen megoldott koncertfeladatai után 1954. május 8-án debütált a Magyar Állami Operaházban Hunyadi László szerepében. Az impozáns bemutatkozást azonnali szerződtetés követte.
Pályája kezdetén főleg lírai tenorfeladatokat bíznak rá (a Traviata Alfrédja, Lenszkij az Anyeginben, a Faust címszerepe, s ekkor kapja egyetlen Mozart-szerepét, a Szöktetés Belmontéját), majd fokozatosan fordul a drámaibb szólamok irányába (Rodolfo a Bohéméletben, a Fra Diavolo és a Hoffmann meséi címszerepei).
1961-ben az egész pályáját meghatározó sikert arat Lamberto Gardelli vezényletével a Manon Lescaut budapesti felújításakor, René des Grieux szerepében. Az ezt követő, Gardelli által vezetett további premierek állandó szereplője, előbb a Tell Vilmos Arnoldjaként, majd a Carmen Don Joséjaként. A végzet hatalma 1964-es premierjét a szakkritika a második világháború utáni legnagyobb sikernek könyvelte el, Ilosfalvy Don Alvaro szerepében arat tomboló sikert. A Gardellivel megkezdett sorozatot A Nyugat lányával zárják 1966-ban.
Már ezt megelőzően felfigyelt rá a nemzetközi szakma, Ilosfalvy rendszeresen énekelt oratóriumokat Bécsben, 1964-ben San Franciscóban Joan Sutherland partnereként a Traviatában mutatkozott be, 1966-ban a Holland Fesztiválon az Iphigénia Auliszban operában lépett fel, a Bregenzi Fesztiválon Offenbach Szép Helénájában Parist énekelte.
1966-ban Kertész István, a kölni Opera főzeneigazgatója meghívta a komplett pesti Manon-előadást. Bemutatkozásával Ilosfalvy akkora sikert aratott, hogy ezzel a szereppel szinte minden jelentős színházban bemutatkozott. A Deutsche Grammophon nem sokkal ez után kiadta első portrélemezét, Giuseppe Patanè vezényletével. A vezető német operaházak (München, Hamburg, Berlin, Stuttgart) mellett sikerrel lépett fel Amszterdam, Brüsszel, Firenze, Genova, Róma, Koppenhága, Lisszabon, Madrid, Lyon, San Francisco, Zürich operaházaiban, rendszeresen közreműködött a Bécsi Állami Operaház és a londoni Royal Opera House előadásain.
Repertoárját is bővítette, a korábbi szerepek mellett folyamatosan birtokba vette az olasz drámai repertoár szólamait (a legfontosabbak a Mantovai herceg, Manrico, Don Carlos, Radames, A szicíliai vecsernye Arrigója, Henri A köpenyben, Gabriele Adorno a Simon Boccanegrában). Idővel a német repertoár fontos szerepeit is sikerrel hódította meg, így Beethoven Fideliójának Florestánját, Wagner hőseit, a Lohengrin címszerepét és Stolzingi Waltert, majd 1981-ben Jean-Pierre Ponnelle rendezésében Richard Strauss operájában, Az árnyéknélküli asszonyban a Császár szólamát. Az operai világ szinte minden jelentős énekesével fellépett, a legnevesebb karmesterek vezényelték.
Nemzetközi karrierje mellett folyamatosan jelen volt a hazai zenei életben, mind koncerteken, mind az Operaházban gyakran megfordult vendégként, nyaranta sokszor vendégeskedett a hazai szabadtéri színpadokon (Szeged, Margitsziget).
1982-ben visszaszerződött az Operaházhoz. Régi szerepei közül még mindig repertoáron tartotta a Carmen, A végzet hatalma és a Manon Lescaut tenorhőseit, énekelte a külföldön megkapott szerepeit, elsősorban Manricót, Radamest, Stolzingi Waltert. Új szerepben mutatkozott be, előbb Verdi Otellójának, majd Erkel Ferenc Bánk bánjának címszerepében.
70. születésnapját A nürnbergi mesterdalnokok III. felvonásával ünnepelték meg az Operaházban. Legutolsó operaelőadását 2000. október 6-án a Bánk bán címszerepében adta.
Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003)
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (1992)
Érdemes művész (1986)
Kossuth-díj (1966)
Székely Mihály-emlékplakett (1964)
Liszt Ferenc-díj (1962)
