(1922–1998)
Grafikai és zenei tanulmányok után (Bortnyik Sándornál, illetve Nádasdy Kálmánnál és Oláh Gusztávnál) 1946-ban szerződött az Operaházhoz. Otto Klemperer asszisztense, ügyelő és segédrendező volt. 1949-től a színház rendezője, 1963-tól 1987-ig főrendezője. 1950-től operai színészmesterséget és rendezést tanít a Zeneakadémián. 1951–52-ben a Fővárosi Operettszínház főrendezője volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok felújítását követően szinte minden évadban rendezett ott. Vendégrendezésre hívták Svájcba, Németországba, Nagy-Britanniába, Olaszországba, Hollandiába, Lengyelországba, Dániába, a Szovjetunióba, Finnországba. Pályája kiemelkedő értéke új magyar operák nagy sikerű színpadra vitele: Balassa: Az ajtón kívül, Durkó: Mózes, Hajdú: Kádár Kata, Mihály: Együtt és egyedül, Petrovics: Bűn és bűnhődés, Szokolay: Vérnász, Hamlet. Nevéhez fűződik többek között Britten Albert Herringjének magyarországi bemutatója, a Pelléas és Mélisande felújítása, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájának, Alban Berg Wozzeckjének és Lulujának hazai bemutatója.
