(Budapest, 1892. január 1. – Budapest, 1935. november 4.)
Operaházi tag: 1925–1935
Posztumusz örökös tag (2018)
Az Operaházban először mint pályakezdő zeneszerző, Az infánsnő születésnapja című pantomim komponistája szerepelt a neve. Néhány évvel később, 1925-ben nemcsak alkotói és zenekritikusi pályafutását hagyta váratlanul félbe az Operaház igazgatói állásáért, de zeneakadémiai katedráját is feladta. Tragikusan korai haláláig tartó egy évtizedes működése alatt sikerül kivezetnie a dalszínházat az I. világháború óta tartó szakmai és anyagi válságból, sőt európai nívóra emelni a rábízott intézményt. Izgalmas ős- és magyarországi bemutatókat tart (pl.: Háry János, Pelléas és Mélisande), új rendezésekben frissíti az elszürkült repertoárt, megteremti a nemzeti balettjátszás alapjait, új együttest nevel, fiatal tehetségek karrierjét bontja ki, megszilárdítja az Operaház gazdasági helyzetét, átszervezi a bérletrendszert és olyan munkatársakkal veszi körül magát, mint Sergio Failoni, Ferencsik János, Márkus László, Nádasdy Kálmán vagy Oláh Gusztáv.
