(1923–1985)
Budapesten született, először a Nemzeti Zenedébe járt 1941-44 között, ahol zeneszerzés szakon végzett. Tanárai Hammerschlag János, Szervánszky Endre és Lajtha László voltak. Innen munkaszolgálatra vitték, ahonnan hazatérve tanulmányait a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta; Ferencsik János osztályában végezte el a karmesterképzőt. 1948-ban diplomázott, ezt követően több zenekarnál volt karmester: 1949-től a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekaránál, 1952-től a Győri Filharmonikus Zenekarnál, 1953-tól a Miskolci Nemzeti Színháznál és a Miskolci Városi Szimfonikus Zenekarnál, végül 1958-tól a Kecskeméti Katona József Színháznál. 1963-ig maradt Kecskeméten, majd Ghánába ment, ahol három évig tanított az ottani egyetem zeneművészeti karán zeneszerzés és karmester szakon. Itt operaegyüttest is szervezett, melynek tagjai ghánai és amerikai énekesek voltak, célja pedig az európai klasszikus zene helyi népszerűsítése volt.
1966-tól újra Magyarországon volt, ahol az Operaház munkatársa lett: 1968-ig vezénylő korrepetitor, majd 1985-ig, haláláig, karmester. E munkája mellett a „Magyar Trió” zongoristája és a Salgótarjáni Városi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere is volt. Több opera és operett szövegkönyvét lefordította, valamint gyermekoperák, zenés játékok szövegét írta. Shakespeare-művekhez komponált kísérőzenét.
