(1929–1992)
Skót származású brit táncos és koreográfus. 1945-től ösztöndíjasként tanult balettet a Sadler's Wells balettiskolájában, majd ugyanennek az együttesnek lett tagja. Itt készítette első koreográfiáját. 1952–1964 között a Royal Ballet koreográfusa, 1966–1969 között a berlini Deutsche Oper balettigazgatója és koreográfusa. 1970-ben visszatért Londonba, ahol a Royal Ballet igazgatójának nevezték ki. 1977-ben lemondott, és az együttesnél mint főkoreográfus működött haláláig. 1984–1989 között a New York-i American Ballet Theatre művészeti társigazgatójaként dolgozott. MacMillan a Sir Frederick Ashton utáni angol koreográfusnemzedék legjobbja. Egyaránt alkotott nagy, háromfelvonásos és egyfelvonásos baletteket úgy a cselekményes, mint a szimfonikus balett műfajában. Balettjei a Royal Ballet állandó repertoárjának gerincét képezik. Műveit világszerte sok együttes tartja műsorán, többek között a Párizsi Nemzeti Opera balett-társulata, a Svéd Királyi Balett, a milánói Scala balettje, a Bécsi Állami Operaház balettegyüttese. Fontosabb, egész estét betöltő művei: Rómeó és Júlia (1965), Anasztázia (1971), Manon (1974), Mayerling (1978), Pagodák hercege (1989).