Tovább a tartalomhoz
(1881–1924)
A Szamek Erzsébet néven született művésznő operett-énekesnőként kezdte pályafutását Németországban, majd a Király Színház és a Népopera primadonnája lett. Fellépett a Lipcsei Városi Színházban és a berlini Komische Operben. 1903-ban Carmenként debütált az Operaházban, majd sorra énekelte a csábító mezzoszoprán főhősöket. 1904-ben szerződtette az Operaház. Magánénekesként A navarrai lányban mutatkozott be, Anita szerepében lépett fel. Különösen a Puccini-operák hősnőjeként aratott nagy sikert. Első Puccini- és szoprán szerepe Mimì volt, a Bohémélet magyarországi bemutatóján. Később ő lett az első Cso-cso-szan és Minnie is. Ez utóbbi két szerepre maga a Budapestre látogató Puccini készítette fel a fiatal művésznőt, akivel annyira elégedett volt, hogy a Pillangókisasszony amerikai premierjére is őt javasolta. 1906-tól 1908-ig az USA-ban elsősorban Puccini-operák főszerepeiben lépett fel. 1908–1914 között ismét az Operaház magánénekesnője lett. Az I. világháború kitörése után második férjével, Környei Béla tenorral Bécsbe ment, ahol énektanítással foglalkozott, majd visszatért Budapestre. Csendes, visszavonult életet folytatott, de ott volt minden nevezetesebb opera-előadáson, és sűrűn látogatta a hangversenyeket is.
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 2018).

Főbb szerepei:
Mimì (Bohémélet), Cso-cso-szan (Pillangókisasszony), Márta (A hegyek alján), Santuzza (Parasztbecsület), Mignon (Thomas: Mignon), Amneris (Aida), Delila (Sámson és Delila), Carmen, Tosca, Manon Lescaut
Szamosi Elza