(1815–1878)
Olasz költő, librettista. Bécsben, majd Milánóban és Paviában tanult. Első operai feladata Piazza egy szövegének átdolgozása volt Verdi számára (Oberto, San Bonifacio grófja, 1839). Ezt gyors egymásutánban további négy librettó írása követte, amelyek közül kettőt saját maga zenésített meg. A hírnevet később Verdi Nabuccója hozta el számára. A Verdivel való együttműködés folytatódott A lombardok, Giovanna d’Arco és az Attila c. operákkal. De mielőtt ez utóbbit befejezte volna, feleségét, a szopránénekes Teresa Rosminát követve Spanyolországba ment, ahol madridi produkciók rendezője lett. Az Attilát végül Piave fejezte be. Utolsó éveiben visszatért Itáliába, ahol politikai tevékenységet folytatott.
Solera komponált is, írt egy kantátát (La melodia), egyházi és kamaraműveket, dalokat.