Az 1884-ben megnyílt Operaház állandó drámai szoprán hiánnyal küzdött, nem született még olyan magyar énekesnő, aki ezt a szerepkört be tudta volna tölteni, ezért a színház állandó vendégművészek szerződtetésére kényszerült. Így került Gustav Mahler direktor látóterébe az alig 21 éves magyar gróf férjjel rendelkező olasz származású Italia Vasquez, aki egy koncerten lépett fel a Vigadóban. Mahler azonnal szerződtette a pályakezdő énekesnőt, aki aztán 1890 és 1912 között a színház vezető drámai szopránjaként működött. Az Operaházban az Aida címszerepében mutatkozott be. Közel negyedszázados karrierje egyetlen intézményhez, a Magyar Királyi Operaházhoz köthető, pályafutása alatt végigénekelte a teljes repertoárt, legnagyobb sikerét a Trisztán és Izolda hazai bemutatóján aratta. Bár kiválóan beszélt magyarul, szerepeit többnyire olaszul énekelte. Visszavonulása után is Budapesten maradt, tíz évig tanított a Nemzeti Zenedében. Budapest ostroma előtt néhány héttel hunyt el.
