(1921–1992)
Argentin zeneszerző, karmester, a Tango Nuevo megteremtője.
Gyermekkorát New Yorkban töltötte. Az apjától kapott bandoneón hangszeren kezdett el zenét tanulni, találkozott Carlos Gardellel, a tangólegendával, majd a magyar származású Rachmanyinov-tanítványtól, Wilda Bélától kapott klasszikus zongoraórákat. A család 1937-ben visszatért Argentínába, itt Piazzolla különböző zenekarokban, klubokban, kabarékban játszott, valamint komponált. Arthur Rubinsteinnel való találkozás hatására képezte magát klasszikus, akadémikus módon is Alberto Ginastrera zeneszerzőnél.
Az 50-es évek elején írt több zenekari és kamaraművet, elkészült a Rapsodía porteña (1952), a Buenos Aires szimfónia (1953), amely kivívta a szakma elismerését, valamint a Sinfonietta (1954), amelyért díjat kapott. 1954-ben ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol Nadia Boulanger tanítványa lett – ő bátorította saját zenei nyelvének kifejlesztésére. Hazatérve megalapította az Octeto Buenos Aires zenekart (2 bandoneón, 2 hegedű, nagybőgő, cselló, zongora, elektromos gitár), amellyel új interpretálásban játszották a tangózenét, létrehozva ezzel a Tango Nuevót. Az argentin katonai diktatúra alatt (1976–1983) Piazzolla Olaszországban élt.
A jazz és Johann Sebastian Bach zenéje mindvégig hatással voltak rá. Több mint 300 tangót írt, mintegy 50 filmzenét. Piazzolla életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette.
