(1788–1865)
Genovában született, itt és Pisában tanult jogot, valamint irodalmat. Tanulmányai alatt főleg francia irodalmat fordított, valamint részt vett egy mitológiai szótár előkészítési munkálataiban. Később több librettója is francia irodalmi vagy mitológiai témákat dolgozott fel. Tanulmányai után európai körutat tett, amelynek során járt Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Németországban. 1812 körül Milánóba tért vissza, és ott telepedett le; itt több irodalmi és zenei művészegyéniséggel megismerkedett. Egy bécsi udvari költő állás visszautasítása és két sikeres szövegkönyv megírása után a milánói Scala szerződtette. Korának egyik legkeresettebb librettistájává vált, számos híres zeneszerző számára írt szövegkönyvet: Bellini (Norma, Rómeó és Júlia), Donizetti (Szerelmi bájital, Lucrezia Borgia), Rossini (A török Itáliában), Mercadante, Meyerbeer (Anjou Margit) stb.
1834-től 1849-ig kisebb megszakításokkal a torinói Savoya-udvar szerződtette, hogy a Gazzetta ufficiale piemontese miniszteri lap szerkesztője és írója legyen. Ebben az időszakban kevesebb operaszövegkönyvet írt, megjelent azonban számos irodalmi kritikája.
A kor szokásainak megfelelően Romani ritkán dolgozott együtt a zeneszerzőkkel, akiknek a szövegkönyveket írta. Kivétel volt ez alól Meyerbeer és Bellini, akik a témák cselekményét és szerkezetét Romanival szorosan együttműködve bontották ki. Főleg Bellinivel való együttműködése példaértékűvé vált a későbbi operakomponisták és librettisták számára.
Romani 34 zeneszerző számára mintegy 90 operaszövegkönyvet írt; saját versei 1841-ben jelentek meg, valamint fordítóként is aktív maradt: francia irodalmat fordított anyanyelvére.
