Hans van Manen táncos karrierjét Sonia Gaskell növendékeként kezdte, aki 1951-ben szerződtette együtteséhez. A következő évben a Nederlandse Opera Ballet (a későbbi Het Nationale Ballet, azaz Holland Nemzeti Balett) tagja lett, 1957-ben itt koreografálta Feestgericht című első balettjét. Később Párizsban csatlakozott Roland Petit társulatához, majd 1960-tól előbb táncosként, majd koreográfusként dolgozott a Holland Táncszínháznál (Nederlands Dans Theater). 1961 és 1971 között az együttes művészeti igazgatói posztját töltötte be, majd két év szabadúszó tevékenység után 1973-ban a Holland Nemzeti Balett (Het Nationale Ballet) koreográfusa lett. Később mindkét társulat rezidens koreográfusaként dolgozott.
Manen közel 150 balettkoreográfiát jegyez, melyeket a világ számos együttese tart repertoárján. Dolgozott többek között a Stuttgarti Balett, a müncheni Bajor Állami Balett, a Berlini Állami Balett, a Houstoni Balett, a Kanadai Nemzeti Balett, a Pennsylvania Ballet, a londoni Royal Ballet, a Dán Királyi Balett, a madridi Spanyol Nemzeti Táncegyüttes, a Bécsi Állami Balett és Alvin Ailey társulatával. Műveit letisztultság, világos struktúrák, kifinomultság, egyszerűség jellemzi, ezért is nevezik „a tánc Mondrianjának”. Saját bevallása szerint rossz történetmesélő, ez az oka annak, hogy rövid műveket állít színpadra.
Számos holland és nemzetközi díjat és elismerést vehetett át, elsőként 1991-ben a Sonia Gaskell-díjat. Koreográfusi pályafutásának 35. évében a holland királynő az Oranje-Nassau rend medáljával ismerte el munkásságát. 2005-ben életműdíjban részesült (Benois de la Danse for Lifetime Achievement), majd 75. születésnapján a Holland Oroszlánrend (Commandeur in de Orde van de Nederlandse Leeuw) parancsnoki fokozatát lapta meg Amszterdamban, ahol a díjátadóval vette kezdetét a Hans van Manen Fesztivál.
Manen közel 150 balettkoreográfiát jegyez, melyeket a világ számos együttese tart repertoárján. Dolgozott többek között a Stuttgarti Balett, a müncheni Bajor Állami Balett, a Berlini Állami Balett, a Houstoni Balett, a Kanadai Nemzeti Balett, a Pennsylvania Ballet, a londoni Royal Ballet, a Dán Királyi Balett, a madridi Spanyol Nemzeti Táncegyüttes, a Bécsi Állami Balett és Alvin Ailey társulatával. Műveit letisztultság, világos struktúrák, kifinomultság, egyszerűség jellemzi, ezért is nevezik „a tánc Mondrianjának”. Saját bevallása szerint rossz történetmesélő, ez az oka annak, hogy rövid műveket állít színpadra.
Számos holland és nemzetközi díjat és elismerést vehetett át, elsőként 1991-ben a Sonia Gaskell-díjat. Koreográfusi pályafutásának 35. évében a holland királynő az Oranje-Nassau rend medáljával ismerte el munkásságát. 2005-ben életműdíjban részesült (Benois de la Danse for Lifetime Achievement), majd 75. születésnapján a Holland Oroszlánrend (Commandeur in de Orde van de Nederlandse Leeuw) parancsnoki fokozatát lapta meg Amszterdamban, ahol a díjátadóval vette kezdetét a Hans van Manen Fesztivál.
