(1905–1971)
1905-ban született Koppenhágában. Balett-tanulmányait 1913-ban kezdte a Dán Királyi Balettiskolában. 1923-ban csatlakozott a Dán Királyi Baletthez, ahol Auguste Bournonville Far from Denmark c. balettjének szólistájaként debütált.
Lander 1927-ban hagyta el Dániát, hogy Mihail Fokinnál tanuljon New Yorkban. 1929-ben visszatért Koppenhágába, ahol ismét csatlakozott a Dán Királyi Baletthez. Itt szólista lett, 1945-ig vezető szerepeket táncolt. Tánctudását a Cecchetti technika határozta meg, amely a virtuozitás legmagasabb fokát jelentette a nyugati balett világában. 1932-51 között az intézmény művészeti vezetője volt, meghonosította Fokin koreográfiáit a dán repertoárban (például: Petruska, Le Spectre de la Rose), és több mint 30 darabot készített maga is a társulat számára (például: Football, 1933; Bolero, 1934; The Seven Deadly Sins [A hét főbűn], 1936; Valse Triste, 1949). Fontosnak tekintette emellett a Bournonville-hagyomány megőrzését és ápolását is, sokat tett a dán koreográfus műveinek életben tartásáért (például: Napoli, La Sylphide, Konservatoiret, Flower Festival in Genzano).
1953-63 között a párizsi Ballet de l’Opéra balettmestere, 1964-ben saját stúdiót is nyitott Párizsban. Koreográfiákat készített többek között a Milánói Scala, az Amerikai Balettszínház, a londoni Fesztivál Balett, a Rio de Janeiró-i Teatro Municipal, a Holland Nemzeti Balett, a hamburgi, müncheni és bécsi operák, a Finn Nemzeti Balett és a párizsi Ballet de l’Opéra számára.
1971-ben, nem sokkal halála előtt, visszatért Koppenhágába.
Leghíresebb balettjét, az Etűdöket ma is számos nagy balettegyüttes tartja repertoárján Európában, az Egyesült Államokban, sőt Ausztráliában is.
