(Budapest, 1908. április 19. – Budapest, 1974. október 30.)
Operaházi tag: 1926–1970
Posztumusz örökös tag (1991)
A Magyar Nemzeti Balett eszményének gyakorlati megteremtője operaházi gyerek volt: édesapja öltöztető-szabóként dolgozott. Harangozó statisztaként lépett először színpadra, mígnem 1928-ban Albert Gaubier felfigyelt a jó mozgású fiúra és rábízta A háromszögletű kalapban a Kormányzó szerepét. A kiugrás sikerült – és csakhamar magántáncosi kinevezést eredményezett. A kiváló karaktertáncos 1936-ban kapott megbízást első önálló koreográfia elkészítésére – a Csárdajelenet hatalmas sikert aratott, s közel száz előadást ért meg. Ezt követően évi rendszerességgel készültek az új (leggyakrabban vidám és magyar népi gyökerű) egyfelvonásosok és operabetétek. A szovjet balett térhódításával újragondolva művészetét több egész estés művet készített, miközben 1950-ben balettigazgatói kinevezést is kapott. Legjelentősebb koreográfiái – Térzene (1948), Coppélia (1953), A csodálatos mandarin (1956) – a mai napig fennmaradtak.
