(1874–1929)
Osztrák költő, drámaíró, librettista. A 20. század elejének egyik legjelentősebb német nyelvű írója. 23 évig tartó együttműködése Strauss-szal 1906-ban kezdődött, amikor a zeneszerző Hofmannsthal 1903-as Elektra c. színdarabját használta fel librettónak, majd a közös munka további művekkel folytatódott: A rózsalovag (1911), Ariadné Naxos szigetén (1912), Az árnyék nélküli asszony (1919), Az egyiptomi Heléna (1927) és Arabella (1933).
Bécsben született, német nyelvterületeken 17 évesen már híres volt lírai költészetéről. Mielőtt az irodalomnak szentelte magát, jogot és klasszika filológiát tanult Bécsben. A 20-as évek közepén egy krízisből a dráma lehetőségeibe vetett új hittel emelkedett ki, miszerint a dráma, ötvözve költészettel és zenével, fontos szerepet tölthet be a társadalomban. Ez a hite tükröződik librettóiban és legnagyobb színműiben, mint például a Jedermann (1912) darabban. Strauss-szal 1900-ban találkoztak először egy balett terve kapcsán, de Hofmannsthal Der Triumph der Zeit c. vázlata még nem győzte meg Strausst, így az együttműködés ténylegesen csak az Elektrával indult, és Hoffmannstahl haláláig tartott. Közös munkáik az operatörténet legszebb példái olyan alkotásokra, melyekben a zene és a szöveg egyaránt magas művészi teljesítmény. 1920-ban Max Reinhardt-tal és Strauss-szal közösen megalapították a Salzburgi Ünnepi Játékokat, melynek a Jedermann állandó repertoárdarabja lett.
