Tovább a tartalomhoz
(1772–1844)
Költő, császári katonatiszt. A magyar romantika előkészítőjének tekinthető. Petrarcától ihletve létrehozta az ún. Himfy-strófát. Fő műve a Himfy szerelmei, amely az 1801-ben megjelent A kesergő szerelem és a néhány évvel későbbi A boldog szerelem összefűzése, s kora legnépszerűbb könyve volt, mai megítélése visszafogottabb. Napló és francia fogságom című jegyzetei értékes kortörténeti dokumentumok.
A Sümegen birtokos nemes családba született Kisfaludy pályájának kezdetén, jogi tanulmányokat követően, katonaként szolgált. Bécsben a császári hadsereg tagja volt, részt vett Milánóban a Napóleon elleni háborúban, majd francia fogságba esett. Hazatérve a württembergi kaszárnyában állomásozott, végül 1799-ben a zürichi csata után kilépett a katonaságból és hazatért. Ekkor kezdődött írói pályája.
Adománya révén indította el öccse, Kisfaludy Károly 1822-ben az Aurora folyóiratot. 1828-ban részt vett a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatának előkészítésében, 1830-ban a nyelv- és széptudományok osztályának rendes tagja lett. Balatonfüreden kőszínházat építtetett, több vármegye bírója volt, 1842-ben az öccse tiszteletére alapított Kisfaludy Társaság is felvette tagjai közé.
Kétszer házasodott, mindkétszer megözvegyült. Első felesége, egyben múzsája, Szegedy Róza volt, akivel Sümegen telepedtek le.
Kisfaludy Sándor