A nemzetközileg ismert rendezőt és zenészt, Ludger Engelst operai és színházi munkái mellett interdiszciplináris projektjei miatt tartják számon világszerte. Aachen Musicircus on Europeras 1-5 (John Cage), az Albert Camus projekt 'Terror.Revolte.Glück' (a Ludwig Forum for International Arttal együttműködésben), Tomorrow maybe, survival in dictatorships. A hannoveri Kunstfestspiele számára készítette el a Chorus című hanginstallációt, benne több int négyszáz énekes résztvevővel, továbbá a Stabat Songs Mater (D. Scarlatti / J. Cage) című művet, a Semele Walk című, Vivienne Westwood tervezte ruhákban előadott zenés színházi előadást, melyet 2013-ban a Sydney Festival nyitó előadásának hívtak meg és bemutatták a koreai Tongyeong Zenei Fesztiválon is. Újabb munkái: Intolleranza 1960 (Luigi Nono) közösen az Art and Performance Festival No NO!-val, Faustin and out / Urfaust (Jelinek/Goethe), a Brokeback Mountain (Charles Wuorinen) első német színrevitele, valamint több opera: Peter Grimes, Salome, Wozzeck, Tosca, Mefistofele. Engels nevéhez fűződik a tempi agitati című, űrhangokkal dolgozó projekt világpremierje (Katharina Rosenberger/ Adrian Willaert), melyet a Neue Vocalsolisten Stuttgarttal együttműködve valósított meg. A müncheni Pinakothek der Moderne 2014-ben mutatta be Re_Intolleranza című installációját. Ludger Engels 2013-ig dolgozott a Theater Aachen igazgatóhelyetteseként, jelenleg a Baden-Württenberg Előadó-művészeti Akadémia rendező képzésének vezetője.