Orbán György Marosvásárhelyen született 1947-ben. A kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán 1968 és 1973 között Sigismund Toduta és Jagamas János tanítványa. 1973-79 között zeneelméletet tanított Kolozsvárott. 1979-ben elhagyta Romániát és Budapesten telepedett le, ahol először a Zeneműkiadó Vállalat zenei szerkesztője lett. 1982–2009 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelméletet és zeneszerzést tanított. 1989-ben Párizsban az UNESCO Tribune Internationale des Compositeurs zeneszerzőversenyén az ő Triple Sextetje bizonyult az összes bemutatott munka közül a legfigyelemreméltóbbnak. Ismertségét leginkább kórusműveinek köszönheti, de munkásságát számos dal, négy oratórium, tíz mise, két tucat motetta, kilencven egyéb kórusmű és egy opera (Pikkó hertzeg) fémjelzi.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: Bartók–Pásztory-díj (1991), Erkel Ferenc-díj (2002), Artisjus-díj (2005), Kossuth-díj (2014).
Munkásságát számos díjjal ismerték el: Bartók–Pásztory-díj (1991), Erkel Ferenc-díj (2002), Artisjus-díj (2005), Kossuth-díj (2014).