1992-ben debütált a Lammermoori Lucia Edgardójának szerepében a New York-i Metropolitanben – beugrással helyettesítve Luciano Pavarottit. Partnere June Anderson volt. Ezután rövidesen a Scalában is fellépett. 1993-ban Giorgio Strehler új, a Falstaff századfordulóját ünneplő produkciójában Fenton szerepét énekelte Riccardo Muti vezényletével. Azóta is vendége a világ legnagyobb színházainak: a párizsi Opérának, a londoni Covent Gardennek, a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, a Bécsi Állami Operaháznak, a Veronai Arénának, a Buenos Aires-i Teatro Colónnak, a barcelonai Liceunak és a madridi Teatro Bellas Artesben. Énekelt Münchenben, Firenzében, Rómában, San Franciscóban, Tokióban, Moszkvában és még számos városban.
Számos nemzetközi díj birtokosa, melyek közül az egyik legkiemelkedőbb az Olaszország legjobb tenorjaként 1993-ban neki ítélt Paolo Neglia-díj. 2000-ben Opera Now-díjat kapott, majd 2005-ben ECHO Klassik-díjat a Deutsche Fotografische Akademie-től mint legjobb énekes. 2017-ben Guadalajarában (Mexikó) Moncayo-díjat, Martina Francában (Olaszország) Celletti Lifetime Achievement díjat kapott kiválóságáért. 2019-ben a New York-i Opera News életműdíjjal jutalmazta, majd 2020-ban Ortiz Tirado Lifetime Achievement-díjat kapott Sonorában (Mexikó).
Diszkográfiája is jelentős, számos hang- és videófelvétele van többek közt olyan operákból mint a Werther, A kegyencnő és A török Itáliában. Különböző koncertfelvételek operaáriákból, mexikói és karácsonyi dalokból. Ikonikus felvételei közé tartozik a Bohémélet a MET-ből és a Traviata a milánói Scalából.
