Macbeth

Shakespeare Macbethjét Giuseppe Verdi „az emberi szellem egyik legnagyobb alkotásának” nevezte, Francesco Maria Piavének pedig azt az instrukciót adta a libretto megírásához: „A verssoraidban, ezt ne felejtsd, egyetlen fölösleges szó ne legyen: minden mondjon valamit, kifinomult dikciót használj, kivéve a boszorkányok kórusát, amelynek közönségesnek, ugyanakkor bizarrnak és eredetinek kell lennie.” Munkájuk eredménye egy korukat megelőző valódi zenedráma, amely rendkívül tudatosan építkezik az elejétől a végéig.
Szinetár Miklós rendezésében kiemeli ezt a strukturáltságot, miközben a folyton változó homokanimáció használatával és a boszorkányok figuráinak megerősítésével teszi érzékletessé, hogy értelmezése szerint a sok halandó mellett a mű valódi főszereplője a végzet, amely akkor és úgy söpör el bennünket, amikor és ahogy neki tetszik – miközben végig meggyőződésünk, hogy szabadon cselekszünk.