Utolsó keringő
2017. május 14., vasárnap 11:00
Ajánló
Hangversenyszerű előadás, magyar nyelven, magyar felirattal
Madarász Iván (1949-) 1999-ben írt egyfelvonásos operáját 2003. június 21-én a Magyar Állami Operaház mutatta be. Szövegkönyvét Görgey Gábor és a zeneszerző közösen írta. A múltba révedő idős asszony és környezetének szereplői, családtagjai egyaránt redukált lények. Ahogy egyik kritikusa írta, a „monomániás zene” jól illik a figurák megszállottságához. „A Feleség az egész darab során egy elfelejtett dallamot keres, azt a keringőt, amelyre az első bálján az akkor megismert férjével táncolt. Halála pillanatában találja meg” – nyilatkozta Madarász műve cselekményéről.
Részletek
- Helyszín
- Erkel Színház – Nagyszínpad
- Dátum
- 2017. május 14.
- Kezdés ideje
- 11:00
- Befejezés ideje
- 12:10
Cselekmény
Ebben a darabban másként múlik az idő. Percek alatt évek peregnek el. Főszereplő egy beszorult ajtó, melyet csak nagy viaskodások után képesek kinyitni, akik be akarnak lépni a színre. Ahol az Asszony ül magányosan, kötöget, monologizál, emlékeibe temetkezik. Felidézi a múltat. Lánykorából az első báli táncot keresi. A keringőt, melynek nem jut eszébe a dallama. Bál után az esküvőt. Fiatal asszonyéveit. A csecsemő illatos bőrét fürdetés után, talpának babahintőporos puhaságát. Az elszállt éveket. Az időóceánban elmerült múltat.
Időnként, viaskodva az ellenálló ajtóval, bejön a Szakácsnő. Megkérdi, nem kell-e valami? Aztán kicsoszog. Majd megjön a Férj a hivatalból. Tele gondokkal. Meséli, mennyi baja van bent, de ő nem hagyja magát, nem olyan fából faragták, hogy le lehessen gyűrni. Az Asszony közben hajtogatja báli emlékeit, próbálja felidézni a régi keringőt. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. Majd a Férjnek mennie kell. Távozik a szörnyeteg ajtón. Nemsokára bejön a Szakácsnő, és bejelenti, hogy az úr végleg elment. Meghalt.
Aztán megjön a Férfi, aki a mamának az ő fantasztikus nemzetközi karrierjéről beszél, és nem akarja meghallani a történeteket az ő régi babaillatáról fürdetés után. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. De hamarosan neki is mennie kell, távozik a kellemetlen ajtón. Ő sem jön vissza soha többé.
A Szakácsnő még egyszer megkérdi, hozhatja-e az "ozsonnyát", de az egyre öregebb Asszony már alig hallja. Aztán kimegy a Szakácsnő, tudjuk, ő sem jön vissza már. A magára maradt Asszony előtt hirtelen feltámad saját boldog gyerekkora, zeng-bong a világ; és hangtalanul, puhán, magától kinyílik az ajtó mindkét szárnya. Az Asszony elindul a vakító fényözön felé. Mindenki megérkezett.
(Görgey Gábor)
Időnként, viaskodva az ellenálló ajtóval, bejön a Szakácsnő. Megkérdi, nem kell-e valami? Aztán kicsoszog. Majd megjön a Férj a hivatalból. Tele gondokkal. Meséli, mennyi baja van bent, de ő nem hagyja magát, nem olyan fából faragták, hogy le lehessen gyűrni. Az Asszony közben hajtogatja báli emlékeit, próbálja felidézni a régi keringőt. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. Majd a Férjnek mennie kell. Távozik a szörnyeteg ajtón. Nemsokára bejön a Szakácsnő, és bejelenti, hogy az úr végleg elment. Meghalt.
Aztán megjön a Férfi, aki a mamának az ő fantasztikus nemzetközi karrierjéről beszél, és nem akarja meghallani a történeteket az ő régi babaillatáról fürdetés után. Elbeszélnek egymás mellett. Ahogy szoktuk. De hamarosan neki is mennie kell, távozik a kellemetlen ajtón. Ő sem jön vissza soha többé.
A Szakácsnő még egyszer megkérdi, hozhatja-e az "ozsonnyát", de az egyre öregebb Asszony már alig hallja. Aztán kimegy a Szakácsnő, tudjuk, ő sem jön vissza már. A magára maradt Asszony előtt hirtelen feltámad saját boldog gyerekkora, zeng-bong a világ; és hangtalanul, puhán, magától kinyílik az ajtó mindkét szárnya. Az Asszony elindul a vakító fényözön felé. Mindenki megérkezett.
(Görgey Gábor)