A MAKRANCOS KATA

I. felvonás
Előjáték
A londoni Hableány kocsmában egy magányos alak ül és ír. Írás közben megelevenednek lelkének elképzelt alakjai. Lassan megtelik a kocsma, az alakok egyre többen és többen lesznek, szinte már szétfeszítik a falakat, és hirtelen Pádua piacterén találjuk magunkat, ahol javában tart a farsangi mulatság.

1. szín
A maszkos, karneváli népség között feltűnik Bianca, a gazdag Baptista lánya, Kata húga, akit udvarlók serege vesz körbe. Megjelenik a fiatal diák, Lucentio, aki Páduába jött tanulni, és azonnal szerelemre lobban Bianca iránt. Bianca többi kérője is megérkezik, azonban a régi szokás szerint Baptista addig nem adja a kisebbik lányát, míg a nagyobbik, Kata el nem kel. A kérők méltatlankodására nyílik az ajtó, és színre lép Kata, akitől az egész város retteg. Szétcsap a piaci népség és a kérők között, majd visszavonszolja húgát a házba. Megérkezik a gazdagnak épp nem nevezhető veronai nemesember, Petruchio, a szolgájával, Grumióval. A páduaiak rábírják a bátor Petruchiót, hogy vegye feleségül a gazdag makrancos lányt, így téve szabaddá az utat Bianca férjhezmenetele előtt. A Biancát kergető Kata újra színre lép, ám Petruchióba ütközik, akit most lát először. A férfi ígéretéhez híven megtöri a lány ellenállását, majd beviszi Katát Baptista házába.

2. szín
Baptista házában a magát zenetanárnak kiadó Lucentio hárfázni tanítja Biancát. Kata varrónők kíséretében viharzik át a színen, és tiltakozik az ellen, hogy felpróbálja a közelgő esküvőre készített ruhát. Baptista érkezik, hogy lányát a templomba kísérje, de Kata bezárkózik a szobájába. Az apa könyörgésére nyílik az ajtó, Kata gyönyörű menyasszonyi ruhában jelenik meg, a boldog apa a háznép és a tömeg ovációja közepette vezeti lányát a templom lépcsőjére. Az egész város izgatottan várja a házasságkötést, a vőlegény azon¬ban sehol. Múlnak az órák, végül megjön Petruchio részegen és az alkalomhoz nem illő öltözetben. A szertartás kis híján botrányba fullad: Petruchio a Kata szájára forrasztott csókkal mondat igent kedvesével. A megkönnyebbült család és Bianca kérői örömmel üdvözlik a kierőszakolt házasságot. A főtéren már a lakomához terítenek, ám Petruchio erőszakkal viszi Katát Páduából a saját házába.

II. felvonás
1. szín
Esőben, szélben, zimankóban viszi haza Petruchio az ázó-fázó Katát.

2. szín
Petruchio házában a lusta cselédek felpattannak gazdájuk érkezésekor. Próbálnak rendet csinálni, de a gazda szétcsap közöttük, és ennivalót kér az éhes Katának. A terített asztalon ínycsiklandó falatok vannak, ám a farkaséhes Kata nem ehet belő¬lük: Petruchio üti-veri szolgáit, majd mindenkit elzavar, mondván, hogy elrontották a vacsorát. Az éhes Kata a földön fekve alszik el. Másnap reggel, a nehéz éjszaka után összebarátkozik a szolgákkal, és velük együtt kitakarítja a szétvert házat, majd átöltözteti az elhanyagolt külsejű cselédséget. A hálószobából kilépő Petruchio rendet és tisztaságot talál, megdicséri Katát, de szóvá teszi hozzá nem méltó öltözetét. Udvari főszabója csodálatos ruhakölteményekkel érkezik, ám ez is csak átverés: a bemutatott ruhákat széttépi Petruchio. Kata tehát újabb leckét kapott. Petruchio fürdőt vesz, és felszólítja Katát, hogy segítsen neki. A férj többé nem titkolja szerelmét, és lassan Kata is melegséget érez a szíve táján. A kegyelem órái jönnek: Kata enni-inni kap, Petruchio az ágyába fekteti, és gyengéd csókkal búcsúzik tőle. Megígéri, hogy vissza-viszi Páduába, hogy megüljék a menyegzőt.

Intermezzo
Páduában járunk, Baptista házában. Az ünneplő tömeg három friss házaspárt üdvözöl: Petruchio Katával, Lucentio Biancával és Hortensio az özveggyel házasodott össze. A három férj fogadást köt: kinek a felesége a legkezesebb? Először Lucentio hívja Biancát, aki meg se hallja férje szavát. Hortensio a második, de az ő neje se hallgat rá. Amikor Petruchio megparancsolja, hogy Kata lépjen elő, az engedelmes, szerelmes Kata megjelenik a színen. Szerelmi kettősük bizonyítja, hogy valóban egymásra találtak. A vendégsereg ünneplése tornádó-szerű forgatagba csap át, amely a nézőt és a színpadot visszaragadja a Hableány falai közé.

Utójáték
A magányos költő körül szétszórt, teleírt papírlapok hevernek a földön.