Harangozó Gyula / Léo Delibes

COPPÉLIA

klasszikus balett 12 ANGOL100 éves bérlet

2024. október 20., vasárnap 11:30

Magyar Állami Operaház

Ajánló

Táncjáték három felvonásban

Az előadás hossza: , 2 szünettel.
E. T. A. Hoffmann nevét minden bizonnyal A diótörővel azonosítják, így az talán kevésbé ismert tény, hogy a Coppélia-történet A homokember című novellája nyomán született. A polihisztor hírében álló szerző maga is foglalkozott különböző szerkezetek és automaták építésével, és jól tudta, hogy nem is olyan nehéz beleszeretni saját teremtményünkbe. A Coppélia balettváltozatát először 1877-ben láthatta a magyar közönség, 1953-ban pedig Harangozó Gyula átdolgozásában került színre. Több mint 70 évvel később, a koreográfus halálának 50. évfordulója alkalmából tűzi újra műsorra a Magyar Nemzeti Balett azt a művet, amiben a klasszikus balett, a pantomim és a bűvészmutatványok éppúgy megférnek egymás mellett, mint Léo Delibes későromantikus dallamai és a magyar csárdás.

Részletek

Helyszín
Magyar Állami Operaház
Dátum
2024. október 20.
Kezdés ideje
11:30
Befejezés ideje
14:30

Cselekmény

I. felvonás 

Lengyel városka a galíciai határon. A plakátragasztó hirdetményt függeszt ki, amely felhívja az emberek figyelmét a harangavatási ünnepségre és táncversenyre. Swanilda, a harangöntő lánya is részt vesz a versenyen, és büszkén mutatja barátnőinek új táncruháját. Benépesül a tér. A legények érdeklődését felkelti az öreg ezermester, Coppélius házának ablaka mögött ülő lány. Hogy magukra tereljék a figyelmét, virtuóz táncba kezdenek. Ferenc, Swanilda vőlegénye is részt vesz a táncban, amelynek végén az ablakban ülő szépség, megköszönve a produkciót, egy zsebkendőt dob le. Ferenc büszkén emeli fel, ám ebben a pillanatban Swanilda jelenik meg. Mindent látott, s hiába Ferenc magyarázkodása, sértetten elrohan. A fiúkat azonban továbbra is hajtja a kíváncsiság. Nagy zajt csapnak Coppélius háza körül. Az ezermester, elkergetve őket, elveszíti kapukulcsát, amelyet Swanilda egyik barátnője talál meg. A lányokat is izgatja az ezermester háza, meg a titokzatos lány, ezért Swanildával együtt besettenkednek Coppélius házába. Az izgatottan hazaérkező Coppélius rosszat sejtve siet be házának nyitott ajtaján. 

 

II. felvonás 

A lányok félénk kíváncsisággal tekintenek körül az ezermester dolgozószobájában. Swanildát csak a 'vetélytársnő' érdekli. Fel is fedezi az ablakmélyedésben. Amikor közelebb lép hozzá, akkor veszi észre, hogy csak bábu. A lányok önfeledten játszanak, a Coppélia babát is felhúzzák, s az táncolni kezd. Váratlanul megérkezik az ezermester, s kizavarja a hívatlan vendégeket. Coppélius munkához készülődik, kedvencét, a Coppélia babát akarja még tökéletesíteni. Kihozza az ablakmélyedésből, s csak később veszi észre, hogy egy élő ember rejtőzik a maszk alatt. Coppélia nem más, mint Swanilda, aki hogy megmeneküljön az ezermester haragjától, elbújt, s felvette a baba ruháit és maszkját. Ferenc nemsokára begurul a kéményen keresztül a szobába. Coppélius - aki ekkorra már szövetséget kötött a féltékeny, és vőlegényét megleckéztetni akaró Swanildával - először ijesztgeti a fiút, majd előhozza neki Coppéliát. Ferenc eleinte félszegen viselkedik, majd egyre hevesebben udvarol. Swanilda nem bírja tovább, letépi álarcát, és elrohan. Coppélius kárörömmel figyeli a jelenetet. A rászedett Ferenc tör-zúz dühében, végül felkapva az igazi Coppélia babát, elrohan. 

 

III. felvonás 

Kezdődik a harangavatási ünnepség. Sietve jön a térre Ferenc, vállán a Coppélia babával. A lányok gúnyosan méregetik a legényeket: hát ezért a 'lányért' volt az a nagy izgalom! Ferenc Swanilda bocsánatát kéri, de hirtelen zavar támad: Coppélius rohan be, elpanaszolja a polgármesternek sérelmét, s elégtételt követel. A kárt végül a harangöntő mester téríti meg, s Coppélius visszakapva bábuját, távozik. A történteken mindenki mosolyog, a fiatalok pedig táncra perdülnek, majd lelkesen ünneplik a táncverseny győzteseit, a Swanilda - Ferenc jegyespárt. 

 

(Fuchs Lívia)

Kritikai visszhang

"Harangozó Gyula mesterműve, Delibes Coppeliája oly becsben áll, mintha koronaékszereket vennének elő és adnának át. Ismét egy este az Operaházban, amikor álom és valóság a tágas környezetben elkezdenek összeolvadni és a látogatók a mesterséges múlt sodrásába kerülnek, ahonnan soha többet nem akarnak felébredni."

Dieter Topp, Kulturforum Europa