Radina Dace / Pjotr Iljics Csajkovszkij

KISHATTYÚK TAVA

klasszikus ifjúsági 4

2025. március 9., vasárnap 11:00

Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem

Ajánló

Gyerekelőadás óvódásoknak és kisiskolásoknak

Az előadás hossza: , 1 szünettel.
A fehér és a fekete hattyú története bizonyos értelemben maga a klasszikus balett. Ha Csajkovszkij csodálatos muzsikája és az OPERA balettegyüttese mellett felnövő kis táncosok mutatják be a balettek balettjét, az joggal tarthat számot a legkisebb – óvodás, kisiskolás – korosztály érdeklődésére. A kétrészes műsoron balettnövendékek és profi táncművészek összehangolt mozdulatai keltik életre a mesét, amelyben szemtől szembe láthatjuk a Herceget az őt kísértő légies Hattyúlányokkal.

Részletek

Helyszín
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Dátum
2025. március 9.
Kezdés ideje
11:00
Befejezés ideje
13:00

Cselekmény

Első rész

A királyi bál

Siegfried herceg születésnapját ünnepli az udvar. A Ettől a naptól számít felnőtt korúnak, férfivá vált. Édesanyja, a Királynő, aki forrón szereti egyetlen fiát, különleges ajándékkal kedveskedik a nagy alkalomból: valódi nyílpuskát ajándékoz neki, hiszen megérett az igazi, veszélyekkel teli vadászatra. A Herceg nagyon boldog az ajándékával, alig várja, hogy kipróbálhassa. A Királynőnek viszont máson jár az esze: ő azzal a nem titkolt reménységgel szervezte a bált, hogy fia végre megtalálja élete párját, megnősül, és előbb-utóbb a Birodalom királya lesz. Ebből a célból meghívta az ország legszebb hajadonjait, hátha a gyönyörű fiatal lánykák elbűvölő tánca elvarázsolja a férfivá lett fiú szívét. A legkülönfélébb táncok minden vendéget ámulatba ejtenek, a Herceg viszont meg se látja a lányokat. Végig az új nyílpuskáját nézegeti, csak a vadászaton jár az esze. A bál után a Királynő csalódottan vonul vissza a szobájába, ő unokákat szeretne és új királyt a trónra.

A hattyúk tava

A Herceg az éj leple alatt kilopódzik a kastélyból, de a közelben lévő tónál nem jut tovább. Itt ugyanis valami nagyon különös dolgot lát, és tanácstalanul megtorpan. Egy csapat hattyú úszkál, lebeg, szinte táncol a vízen. Mennyivel izgalmasabb ez a tánc, mint a kikent-kifent lányoké a bálban! Mennyivel tisztább, vadabb és gyönyörűbb tánc ez! Már-már a vadászatról is megfeledkezik. Amikor eszébe jut, felemeli vadonatúj nyílpuskáját, felajzza, és egyenesen a hattyúkra céloz. A hófehér, kecses csapat ijedten rebben szét a zajra, de egyikük hirtelen kiválik a többiek közül. Ő nem fél és kíváncsian közelebb lépked. A Herceg ebben a pillanatban már arra eszmél, hogy nem is madár, hanem valóságos leány áll előtte. Ő Odette. A Herceg soha életében nem látott még ilyen szépet. A szerelem, ami egy pillanat alatt lobbant lángra köztük, egészen kortalanná teszi őket. Ahogy táncolnak, egyszerre tűnnek játszadozó kisgyereknek, felnőtt szerelmeseknek és boldog öreg párnak, akik együtt élték le az egész életüket.

A varázsló

Miközben táncolnak, a Herceg többször is különös, kísérteties suhogást érez a háta mögül, de hiába fordul meg, nem lát semmit és senkit. Pedig nem csalt a megérzése: Vörösszakáll, a varázsló settenkedett mögötte, aki a leányokat annak idején hattyúvá változtatta. Pedig neki is volt egy saját leánya, Odile, akit réges-rég becsapott egy lelketlen férfi: magához édesgette, majd elhagyta. Így a leány becsületén folt esett, és tudta, hogy soha nem talál magának férjet. Vörösszakáll ettől kezdve irigy volt minden hófehér, tiszta leányra, akivel csak találkozott. Évről évre több leányt rabolt magának, hogy gonosz célját megvalósítsa. Szegény kis hattyúk pedig nem panaszolhatják el senkinek szomorú sorsukat, hiszen nem tudnak beszélni. Minden hónapban csak telihold napján, éjfélkor, egyetlen órára változhatnak vissza emberré. A Herceg pedig véletlenül éppen ebben az órában találkozott Odette-tel. Vörösszakáll dühöngve figyeli a Herceg és Odette kibontakozó szerelmét, de egyelőre tehetetlen, csak magában fortyog, és bosszút forral.

Második rész

A következő bál

A Hercegnek nincs nyugovása, éjjel-nappal csak a hattyúlányra gondol. Minden áldott este kimegy a tóhoz, de mindhiába, többé nem találja Odette-et. Egy hónap is eltelik találkozásuk óta, már újabb telihold készülődik az égen, a Herceg pedig kezdi elveszíteni a reményt. Úgy érzi, ő már nem lesz boldog soha. Édesanyja, a Királynő viszont nem tud beletörődni, hogy a fia nem akar megnősülni. Elhatározza, hogy újabb bált szervez, és csak azért is menyasszonyt kerít a szerelmi bánattól gyötört Hercegnek. A fiút azonban a legkevésbé sem érdeklik a szebbnél szebb lányok, de nem akar ellentmondani az édesanyjának. Unottan figyeli a menyasszonyjelöltek táncát, mozdulataik összefolynak a szeme előtt. Hogy is lehetne ezeket az unalmas lányokat összehasonlítani Odette kecses, légies alakjával? A Királynő még mindig nem adja fel, és a világ minden tájáról elhívatja a legszebb hajadonokat, akik saját országuk táncaival próbálják elnyerni a Herceg szívét. Ám ezek a menyasszonyjelöltek is lehetnek bármennyire kedvesek, büszkék és vonzók, bármilyen pergő táncot mutathatnak be, egyikük sem érdekli a Herceget, mert egyikük sem Odette.

Az ismeretlen vendégek

Ebben a pillanatban két új vendég lép a bálterembe. Senki nem ismeri őket, hiszen hívatlanul érkeztek, mégis mindenki felfigyel rájuk. Az egyik vendég, a fekete ruhás leány gyönyörű és karcsú, az egész királyi udvar tekintetét magához vonzza. Partnere egy tekintélyes, idősebb, vörös szakállú férfi, talán az apja lehet. Mindketten olyan magabiztosan járnak-kelnek a teremben, mintha az ő tiszteletükre rendezték volna a bált. A Herceg sem tudja levenni a tekintetét az újonnan érkezett leányról. Valahonnan ismerős neki! A szeme is belesajdul, annyira nézi: de hiszen ez élete szerelme, a hattyúlány! Amikor a Herceg megszólítja, a lány Odile-ként mutatkozik be, amitől a fiú összezavarodik. Vajon Odette az, csak álruhában? Fogalma sincs, mit tegyen. A fehér hattyúlányt, akinek szavak nélkül is hűséget esküdött, talán soha nem látja többé, ez az Odile viszont itt van, karnyújtásnyira tőle. A Herceg édesanyjának is feltűnik, hogy a fiát mennyire elvarázsolta az ismeretlen leány. Eleinte nemigen tetszik neki a dolog, jobban örült volna, ha inkább az eredeti menyasszonyjelöltek közül választ valakit, de a Herceg erősködik, hogy neki senki más nem kell. A rőt szakállú úr azonban kiköti, hogy lánya csakis azé lehet, aki elveszi feleségül. A Herceg egy pillanatig habozik. Eszébe jut a hattyúlány, akiről azt hitte, örökké szeretni fogja. De gyorsan elhessegeti a gondolatot: ő bizony nem fog megint hiába vágyakozni, várni és csalódni, ezért megesküszik, hogy Odile-t szereti, és elveszi feleségül.

A felismerés

Ebben a pillanatban visító kacaj hangzik fel. A Herceg rémülten veszi észre, hogy a vörös szakállú úr maga a Varázsló, és az ő torkából tört fel a hang. Elégedetten, vijjogva nevet, hiszen győzött, gonosz terve bevált. A lányát, Odile-t erre az estére Odette hasonmásává varázsolta, hogy megkísértse a Herceg szívét, aki engedett a kísértésnek, nem tudott hű és állhatatos maradni Odette-hez. Odile is nevet, boldog, hogy végre sikerül férjhez mennie, mégpedig nem is akárkihez, hiszen a mindenki füle hallatára tett esküjét a vőlegény már nem vonhatja vissza. A Herceg ekkor döbben rá, mit tett. Azonnal a tóhoz rohan, hogy megkeresse igazi kedvesét. Ismét telihold van, a hattyúk éppen ebben a pillanatban változtak leánnyá. A Herceg, amint meglátja, karjaiba akarja zárni Odette-et, csakhogy a lány nem engedi közel magához, mert a fiú elárulta szerelmüket. Siegfried hiába könyörög, a bizalmat, ha összetört, nehéz összeragasztani. Közben a Varázsló is megjelenik, a Herceg pedig dühösen nekitámad. Ököllel próbálja legyűrni, minden erejét latba veti, de Vörösszakáll csak nevet. Ebben a pillanatban látja meg, hogy Odette eltűnt a Varázsló köpenye mögött, mintha itt se lett volna. Siegfried herceg magára marad bánatával…

Kritikai visszhang

"A  produkció nemcsak a jövő színházszerető nemzedékét neveli, hanem arra is ösztönözheti a tétova gyerekeket, hogy maguk is eljárjanak táncórákra. A legtöbb táncos annyi idős volt, mint a közönsége, és őket látva könnyen felébredhet a szenvedély a művészeti ág iránt."

Ilona Landgraf, Landgraf on Dance