Munkaviszonyát a II. világháború előtt a Magyar-Francia Biztosítónál, majd a Fonciére Általános Biztosítónál kezdte. Munkaszolgálat, illetve hadifogság után 1945 szeptemberében lett az Operaház tagja – énekkari művészként, de idővel az énekkari felügyelői tisztet is ellátta. Színpadi pályafutása öt évadja alatt nemcsak a bariton szólamot erősítette, hanem több kis szerepet – így A sevillai borbély Fiorillóját, a Don Pasquale Carlottóját és a Három a kislány Scharntorffját – is kapott. Kiváló szervezőképességére felfigyelt Tóth Aladár igazgató, és 1950-ben megbízta, hogy vegye át az Operaház művészeti titkári feladatkörét. Dárday 1976-os nyugdíjazásáig dolgozott ebben a munkakörben, szerkesztette a havi műsort, egyeztette a szereposztásokat és a művészeket, fogadta a külföldi vendégeket – azaz negyedszázadon keresztül biztosította a színház zavartalan működését. Nyugdíjazása után sem szakadt el az Operaháztól, a dalszínház utcai klubot vezette szinte haláláig.