(1928-1993)
Az Operaház örökös tagja (1989)

Főiskolai tanulmányait 1946 és 1951 között a Zeneakadémián végezte többek között Ferencsik János és Kókai Rezső tanítványaként. Pályafutását fiatal karmesterként a budapesti Vígoperában kezdte, majd 1951-ig a Magyar Rádió Énekkarának helyettes vezetőjeként működött. 1949 és 1951 között a budapesti Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt. Az Operaháznak 1951-től volt tagja, először korrepetitorként, 1959-től vezénylő korrepetitorként, 1966-tól pedig karmesterként. Első operaházi vezénylése 1957-ben a Tosca volt. Elsősorban Mozart-dirigensként elismert, pedig olyan premierek is fűződnek a nevéhez, mint Mihály András: Együtt és egyedül (1967) és Ránki György: Az ember tragédiája (1969) című operáinak ősbemutatója, de Monteverdi: Poppea megkoronázásának nagysikerű magyarországi bemutatóját is ő tanította be. Hangverseny-dirigensként Európa szinte valamennyi országában szerepelt. 1974-ben a Berlini Filharmonikusokat dirigálta, és 1972-ben turnézott az USA-ban is. 1988-ban vonult nyugdíjba, de élete utolsó évéig aktív maradt.