Társulat

Sándor Farkas

Sándor Farkas

Opera Singer, Eternal Member
 

(1888. június 25. – 1970. június 17.)
Az Operaház örökös tagja (1948)

Tanulmányait a Miskolci Városi Zeneiskolában és a Zeneakadémián végezte, első szerződése 1911-től Kolozsvárhoz kötötte, ahol a Lakmé Nilakantha szerepében mutatkozott be. Az Operaház 1917 januárjában próbafellépésre hívta, mely olyan jól sikerült, hogy októbertől szerződést ajánlottak a művésznek. Farkas Sándor a következő három évtizedben végigénekelte a repertoár összes lírai és hősbariton főszerepét (többek között Escamillót, Toniót, Germontot, Jagót és Wolfram von Eschenbachot) Palló Imre, majd Svéd Sándor mindig megbízható váltótársaként. 1940-ben, ereje teljében a származása miatt leparancsolják az Operaház színpadáról, a következő években csak a Goldmark teremben léphet fel. A világháború után nemcsak visszakerült az Operaházba, de 1948-ban a kitüntető Örökös Tag címet is megkapta. Tóth Aladár 1954-ben nyugdíjazta, de két ikonikus időskori szerepét, a Don Carlos V. Károlyát és A varázsfuvola Öreg papját egészen 1957-ig énekelte.