(1855. december 17. – 1921. november 26.)
Az Operaház örökös tagja (1918)

Huber Károly és Ridley-Kohne Dávid tanítványa volt Pesten, majd Bécsben képezte tovább magát. Már tizenötévesen nyilvános koncerten szerepelt, Henri Vieuxtemps fisz-moll hegedűversenyét játszotta, egy évvel később pedig a Nemzeti Zenede növendékeként Beethoven D-dúr hegedűversenyét. Szintén gyerekfejjel, 1869-ben kezdett el játszani a Nemzeti Színház zenekarában, melynek 1877-ben lett rendes tagja, 1884-től pedig a frissen megnyílt Operaházban folytatta pályafutását. 1894 tavaszán – első izraelita származású művészként – báró Nopcsa Elek versenymesterré (azaz koncertmesterré) léptette elő, 1902-ben első hangversenymester lett. 1915-ös nyugdíjazásakor megkapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Állandó résztvevője volt a Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjeinek és kamarazenészént is igen jelentős tevékenységet folytatott.  Előbb a Hubay–Popper-vonósnégyesben működött, majd annak feloszlása után 1892-ben saját együttest alapított, mely változó összetételben évtizedekig a budapesti zenei élet meghatározó tényezője volt. Előadói tevékenysége mellett 1879-tól a Nemzeti Zenede, 1898 szeptemberétől pedig húsz éven keresztül a Zeneakadémia tanára.