(1921–1997)
Az Operaház balettiskolájában kezdte meg tanulmányait, majd 1936–1973 között az Operaház társulatának tagja. 1950 óta magántáncos. Elsősorban a karakterszerepek tolmácsolásával aratott sikereket. 1960-tól nyugdíjaztatásáig balettmesterként, ill. koreográfusként dolgozott. Kiváló mozgásmemóriája révén férje, Harangozó Gyula nélkülözhetetlen munkatársa, asszisztense volt.  Számtalan helyen és alkalommal tanította be Harangozó műveit, amelyekben a pas de deux-ket és a szólókat ő koreografálta. Önálló munkáját, Dohnányi Pierrette fátyla című zenéjére készített koreográfiáját Szegeden mutatták be.

Főbb szerepei:
Vajnonen: Párizs lángjai – Teréz
Lavrovszkij: Rómeó és Júlia – Capuletné
Harangozó: A keszkenő – Csaplárosné

Filmszerepei:
Tóparti látomás (1942)
Az életbe táncoltatott leány (1964)

Díjak, kitüntetések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (posztumusz, 1998)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1997)
Munka Érdemrend (1981)
Érdemes Művész (1972)