Vasesztergályosként dolgozott, miközben a győri zeneiskolájában Walter Margitnál és Szabó Miklósnál tanult énekelni. A fizikai munkát feladva, 1957-ben Budapestre került, ahol a Bartók Béla Konzervatóriumban Feleki Rezsőnél képezte tovább magát, majd a Zeneakadémián, ahol Rösler Endre lett a mestere. Rösler rábeszélése megszakította akadémiai tanulmányait és az 1962 őszén a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, ahol első jelentős feladata a Faust címszerepe volt. Az aranykorát élő színházban sorra kapta a főszerepeket. Az Operaházban 1965 júniusában szintén Faustként debütált, majd egy évvel később le is szerződtette az intézmény. Évtizedekig a társulat vezető lírai és spinto tenorja volt, főként az olasz és francia romantikus repertoárban működött, de számos barokk és kortárs műben is színpadra lépett, színpadi pályafutása végén pedig jeles karaktertenor lett. Rendszeresen közreműködött koncerteken is, leggyakrabban a Psalmus hungaricus Zsoltárosaként.