(1934–2018)
Nádasi Ferenc és Harangozó Gyula tanítványaként végzett az Operaház balettiskolájában, ösztöndíjjal tanult a moszkvai balettiskolában, és szerepelt Leningrádban is. Hazatérve 1949-től tagja a Magyar Állami Operaháznak, ahol 1952–1977 között vezető szólista. A repertoár összes főszerepét eltáncolta. Nagyszerű klasszikus balerina, drámai, lírai, sőt komikus szerepeiben egyaránt kimagasló alakításokat nyújtott. Előadóművészként nemzetközi sikereket is aratott. Számos nemzetközi balettverseny zsűrijének volt tagja.
Seregi László koreográfiáit ő táncolta először Magyarországon, a Spartacus című darabban Flavia szerepét alakította az 1968-as bemutatón, a Sylvia című darabban a címszerepet táncolta 1972-ben, úgyszintén a bemutatón.
1972–1979 között az Állami Balett Intézet igazgatója volt. 1979-től mint balettmester, főiskolai tanár vett részt a főiskola életében. 2007 óta professor emeritus.
Magas állami elismerései mellett a Finn Lovagrend „Fehér Rózsa” kitüntetésével jutalmazták.
Főbb művek, melyekben szerepelt: Giselle (1958), Seherezádé (koreográfus: Harangozó Gyula, 1959), A csodálatos mandarin (koreográfus: Harangozó Gyula, 1959), A hattyúk tava (1960 és 1969), Rómeó és Júlia (Lavrovszkij betanításában, 1962), Csipkerózsika (1967), A rosszul őrzött lány (Ashton betanításában, 1971).

Díjak és elismerések:
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja (2005)
A Magyar Állami Operaház Mesterművésze (2003)
A Magyar Táncművész Szövetségének Életműdíja (1998)
Budapestért díj (1997)
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (1991)
Kiváló művész (1971)
Érdemes művész (1968)
Kossuth-díj (1962)
Liszt Ferenc-díj (1960)