Pályafutását a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Énekkarában kezdte, majd 1956-ban a drezdai Semperoperhez került, mint ösztöndíjas. Magánénekesi karrierje az egykori NDK-ban kezdődött, előbb Karl-Marx-Stadtban (ma Chemnitz), majd Stralsundban volt szólista. Az Operaházban 1961-ben vendégként, a Turandot Kalaf herceg szerepében mutatkozott be. 1963-ban szerződött vissza szülővárosába, a budapesti dalszínháznak 1978-as nyugdíjazásáig maradt tagja. Másfél évtizedes karrierje alatt a legváltozatosabb tenor főszerepekben lépett színpadra. Énekelte a hőstenor szólamokat (Caniót, Don Josét, Manricót és Otellót), Wagner-figurákat (Lohengrin, Tannhäuser, Loge, Siegmund), fellépett operettekben (A cigánybáró – Barinkay Sándor, A denevér – Eisenstein). Alkatához, elmélyült színjátszókészégéhez a nagyszabású karakterszerepek – Salome – Heródes, Katyerina Izmajlova – Szergej, Vérnász – Vőlegény, Hamlet, Jim Mahonney – Mahagonny – álltak a legközelebb. Visszavonulása után jeles énektanár lett.