Jogi egyetemet végzett. Zenei tanulmányait (zongora és zeneelmélet) magánúton végezte. 1949-ben lett a Postás Operaegyüttes és Szimfonikus Zenekar karmestere, majd 1951-ben az Operaház szerződtette. A dalszínházban 1957-ig, majd 1978 és 1982 között korrepetitorként, a köztes időben pedig vezénylő korrepetitorként volt státuszban. Az 1957-es Rigoletto-beli karmesteri bemutatkozása után közel hetven estén vezényelte az Operaházban a Tosca és a Faust előadásait, valamit a számára oly kedves Wagnereket: A walkürt (melyben negyedszázados jubileumát ünnepelte) és A bolygó hollandit, melyet 1969-ben ő maga taníthatott be. „Rácsodálkozása a remekművekre, amely az évtizedek folyamán mit sem lanyhult, lehetővé tette számára e művek legmélyebb rétegeivel való kapcsolatának megőrzését. Mindig hálával gondolok rá, hogy már túl a nyolcvanon eljött próbáimra, előadásaimra, és fiatalokat megszégyenítő szellemi frissességgel terelte figyelmemet a mű legfontosabb csomópontjaira” – emlékezet Madarassy Albertre Kovács János karmester.
