SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

ELSŐ FELVONÁS

Egy társulat érkezik a színházba. Megkezdik az előadás előkészületeit. Szétrámolják a jelmezeket, a kellékeket, folyik a szereptanulás, a kosztümpróba, a díszletezés; mindez a közismert Mendelssohn-muzsikára. Mire véget ér a nyitány, addigra megismerjük a szereplőket és azt, hogy ki kihez tartozik: készen áll a titokzatos Ardennes-i erdő, ahol minden meg történhet – és meg is történik.

A második szín Puck és a tündérek táncával kezdődik, utána fel tűnik Titánia és Oberon: keményen összevesznek. Oberon bűvös virágot kér Pucktól, Puck meghozza a virágot, majd eltűnnek a színről. Hermia és Lysander menekül az erdőbe, fáradtan nyugovóra térnek, a tündérek hozzák Titániát, aki ugyan csak aludni készül. Oberon Titánia szemére hinti a bűvös cseppet. Mesteremberek érkeznek az erdőbe, hogy próbálják azt a darabot, amelyet Theseus lakodalmi ünnepségén akarnak előadni. Próba közben eltűnik Zuboly, majd szamárrá varázsolva lép elénk – és a mesteremberek közé: rémült társai szétszaladnak. Titánia, már a varázslat hatása alatt, felfedezi a szamárrá változott Zubolyban a szépséget. Extatikus szerelmi kettősük tomboló tündérek kíséretében zárja az első felvonást.

MÁSODIK FELVONÁS

Lysander és Hermia mélyen alszik az erdőben. Puck varázsnedvet cseppent Lysander szemére. Heléna követi Demetriust, hogy rátaláljon riválisára. Demetrius elkergeti az őt követő Helénát, hiszen nem szereti, majd tovább kutat az erdőben. Heléna egyedül marad, megpillantja az alvó Lysandert, aki felébredve heves szerelemre gyullad iránta és üldözőbe veszi szerelmével. Hermia is felébred: kétségbeesetten látja, hogy szerelmese, Lysander nincs mellette a fekhelyén, keresésére indul. Demetrius halál fáradtan vánszorog vissza, Puck, hogy jóvá tegye tévedését (ő kavarta össze a szerelmeseket), Demetrius szemébe is bűvös virág nedvet cseppent, de így még jobban összekeveredik minden. Miközben Lysander Helénát ostromolja, az belébotlik a bűvös csepphatása alatt alvó Demetriusba, aki felébredve, megpillantván Helénát, olthatatlan szerelemre gyullad iránta, s így már ketten ostromolják. Közben bolyongásából megérkezik Hermia és tanúja lesz a félreérthetetlen helyzetnek. Négyük veszekedésének a végén szétszaladnak. Oberon érkezik, megdorgálja Puckot, hogy rosszul látta el a feladatát. Puck bocsánatért esedezik és vihart varázsol az erdőbe: a villámcsapások közepette a zuhogó esőben össze vissza bolyongó szerelmesek Puck parancsa szerint végre nyugovóra térnek.

Theseus és Hippolyta kíséretükkel a reggeli vadászatra indulnak Égeusszal, Hermia apjával együtt felfedezik az alvó szerelmespárokat. Botrányos ébresztés következik, melynek során Égeus elégtételt követel elrabolt lányáért. De Theseus megbocsát és kijelenti, hogy hármas esküvő lesz. Ő elveszi Hyppolitát és a szerelmesek közül is – mint zsák és a foltja – ki-ki lelje meg hozzá illő párját. A két megszeppent párocska egyedül marad az erdőben. Táncuk a kibékülésről, a megbocsátásról és az érthetetlen éjszakáról szól, majd örömmel távoznak. Oberon érkezik, Titánia szeméről leveszi a bűvös varázst. Titánia bevallja szerelmét és Oberonhoz való tartozását. Távozásuk után Zuboly madárcsicsergésre ébred, de képtelen rendbe tenni magában az álmát. Az erdő sűrűjében barátai, a kézművesek szomorú gitárdalát meghallva, rájuk talál. Örömmel újságolják, hogy az udvar elfogadta a darabjukat és felkészülhetnek az előadásra.

HARMADIK FEVONÁS

A hír es Nászinduló dallamára gyülekezik Theseus és udvara a menyegzőre. Megtekintik a kézművesek – Zuboly és társai – előadását: Pyramus és Thisbe, egy szörnyű-vígtragédia címmel. A sikeres előadás után igazi esküvői lakoma következik. A gondtalan és féktelen táncmulatság közepén száll le az éjjel, és a tündérek Oberonnal és Titániával megjelennek az ünneplő udvarban. Az elalvó vendégsereg közepette megáldják a házat, termékenységet kívánnak a három házaspárnak. Oberon-Prospero immár dolga végeztével széttöri varázspálcáját, s véget ér az előadás. Az eddig játszó szereplők levetik maszkjukat és jelmezüket, távoznak a színről. Egyedül Puck marad, hogy jó éjszakát kívánjon a közönségnek. Megtalálja az eltört varázspálcát és sírva próbálja összeilleszteni. Sikerül, egybe illeszti és a szín ismét varázslatossá válik. A művészet örök, az előadás soha nem érhet véget, a varázslat soha nem törhet meg.